Zsófi Blogol

Felsőbuktatás, ahogy én látom

Mostanában több írással is találkoztam, ami a felsőoktatás (vagy ahogy én hívom: felsőbuktatás) intézményéről, illetve annak hiányosságairól szól. Sajnos a tapasztalat az, hogy a diploma megszerzéséhez vezető út mostanában már nem kemény tanulással, hanem pénzhegyekkel van kikövezve. Éppen ezért hadd osszam meg veletek én is a tapasztalataimat!

Kezdjük az elején. Az első és talán legnagyobb probléma, hogy elvárjuk, hogy már gyerek(!) korban el tudja dönteni a jövő generációja, mit is szeretne kezdeni magával. Ehhez kell természetesen igazítani általános iskolai, gimnáziumi/szakiskolai tanulmányait is. Bár vannak szülők, akik már óvodás gyermeküket is a jövőre készítik, nemzetiségi és magán óvodákba/bölcsődékbe járatva őket. Félreértés ne essék, semmi gond azzal, ha a szülő már most segít egyengetni gyermeke későbbi karrierjét, hiszen mint tudjuk a csöppségek ebben a korban csak úgy szívják magukba a tudást. De ez az amolyan eleve elrendeltetés – vagy kicsit szofisztikáltabban predesztináció – később még komolyabb vitákat okozhat a családban. De mégis honnan tudja egy 16-17 éves kamasz, hogy mivel akar hátralévő életében foglalkozni, mikor még semmi tapasztalata nincs többnyire egyik szakmával kapcsolatban se? Nekem szerencsém volt, én mindig is tudtam, hogy nem szeretnék egy irodában ücsörögni, ahogy azt is, hogy egyszer majd saját vállalkozásba akarok kezdeni, így szinte egyáltalán nem volt kérdéses számomra milyen iskolát választok majd, de nem mindenki ilyen szerencsés. Viszont nekik ki segít? A szülők, akik ugyanúgy nem tudhatják mivel akar foglalkozni majd gyermekük? Talán, de ők is csak tanácsot tudnak adni, esélyt, hogy kipróbálhassa magát a szóba jött munkák bármelyikében, aligha tudnak biztosítani. (Na jó, biztosan van egy-két kivétel…) A tanárok? Nem hiszem. Legalábbis nem arra, amerre én jártam. Hát íme az első probléma, de hogy is folytatódik a továbbtanulással folytatott harc?

Zsófi Blogol - Felsőoktatás

Immár negyedik éve koptatom az (újdonsült) egyetem padjait. 2013 szeptemberében még nagy reményeket fűztem az intézményhez. Az ekkor még főiskola néven futó akadémia újonnan indított felsőoktatási szakképzést, vagyis a bekerülésemmel a magyar felsőoktatás kísérleti nyuszijává váltam több száz szaktársammal együtt. Ennek eredendően nagyon örültem, hiszen bejutottam egy felsőoktatási intézménybe, méghozzá egy államilag támogatott képzésre, ami ráadásul 2 év alatt ad szakmát nekem és segítségével már csak újabb két év választott volna el a diplomától. (Volna? Hogyhogy csak volna? – Kérdezhetnétek. És igazatok is lenne. Hála hőn szeretett iskolámnak, egy fél évet csúsztam. De ez most nem tartozik ide. Szóval folytassuk…) Hogy ez a 2+2 év miért is olyan csábító? Az egyetemek évről évre növekvő horribilis tandíjai és pontszámai mellett, szinte lehetetlenség a kiválasztott képzésre államilag támogatott formában bejutni, ezzel a kis “csellel” azonban a fizetős 4 év, azaz 8 félév a felére csökken, ami tandíjtól függően – ha az orvosi képzéseket, illetve azon szakokat, amikből nem indul az úgynevezett FOSZK, nem számítjuk – nagyjából 460.000 Ft és 1.400.000 Ft közötti összeget tudunk “megtakarítani” magunknak. Emellett, ha mégse tetszik az az irány, amit választottunk, csak két évet kell lehúznunk, vagy még annyit se, hiszen bármikor otthagyhatjuk és válthatunk, ugyanis a pénzünk szerencsére nem veszik kárba. De ha úgy döntünk, mégis végigvisszük, annak ellenére, hogy nem ez a mi utunk, egy szakmával és 30 plusz felvételi ponttal gyarapodunk.

Na de mi a valóság? A valóság az, hogy a felsőoktatási szakképzést, vagyis a FOSZK-ot, ha jól választottunk, imádni fogjuk. Érdekes, szakmai tárgyak, fix tanmenet, így nincs sorban állás és küzdelem a már méltán híres/hírhedt Neptun rendszerben, spórolás, ösztöndíj, és a hallgatók bulizással teli már-már meseszerű, szinte gondtalan élete.

Aztán jön a feketeleves és a komplett fejetlenség. Az ember átkerül a fizetős alapképzésre, és bedarálja a teljes káosz. Megérti a Neptun rendszere általi közutálatot, az ügyintézők hirtelen semmiben sem tudnak segíteni és valamiért mindenért elvárás lesz, hogy fizess. Nem elég a tandíj, hirtelen mindenféle plusz költséggel járó kérvénnyel találja szembe magát az ember, mert “véletlenül” elfelejt működni az eddig egész tűrhetően szuperáló, sokat emlegetett hallgatói Neptun rendszer, hirtelen összeomlik minden, ami az ember körül van.

Az alapképzés brutálisan megváltoztatja a diákok tanulmányaihoz való hozzáállását. Hirtelen az eddigi szakmai tárgyai lecserélődnek olyan töltelék kurzusokra, melyekről még az oktatók is bevallják, hogy az ott tanultakat sose fogjuk teljes valójukban alkalmazni, maximum egy új fajta gondolkodásmódot kapunk, amit lehet(!), hogy a későbbiekben is fogunk tudni kamatoztatni. Ennek ellenére olyan nehézségű vizsgát állítanak belőle össze, hogy az évfolyam bukási aránya 50% fölé essen.

Több tanár alkalmatlan a feladatkörére, ennek bizonyítékaként az elmúlt 4 év alatt 2 oktatót is sikerült a hallgatóságnak megfosztaniuk szakmaiatlansága miatt pozíciójától, és további 3-ról tudok, akiket a kollégái is rendszeresen szidnak. (Persze ez csak az, amiről én személy szerint hallottam.) Ilyenkor azonban sokakban felmerül a kérdés, mégis miért is fizetek? Az intézmény karban tartásáért? De hát sok esetben még csak szappan sincs a mosdókban… A tankönyvekért? Nem, azokat magunknak kell beszerezni újabb 2500-3000 Ft-os tételekért. De akkor nyomtatott anyagokat biztosan kapunk – gondolhatnánk. Hát nem, ezt is magunknak kell megoldanunk, még akkor is, ha ezt egy kollégista például csak akkor tudja megtenni, ha a zsebébe nyúl. Akkor ebből finanszírozzák a tanári fizetéseket? Lehet, de mi értelme alkalmatlan embereket is foglalkoztatni? Minőségi oktatást szeretnénk? Világszínvonalú egyetemeket? Akkor talán nem kéne a látszatok mellett az oktatás színvonalára, minőségére is egy kis időt és energiát fordítanunk?

Zsófi Blogol

Köszönöm, hogy elolvastad!
Észrevételeidet, megjegyzéseidet várom szeretettel kommentben!
Tarts velem legközelebb is!
Üdv. Zsófi

 
Amennyiben tetszett az írásom kérlek támogass egy like-kal, vagy oszd meg a cikket, kövess Facebookon, vagy az Instagramon!
Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!