Hegyek között, völgyek között jártam immár 5. alkalommal az idén és úgy érzem ideje írjak egy új hobbimról – melyet a páromnak köszönhetek – a teljesítménytúrázásról.
Idén (azaz 2017) januárban kezdtem el én is intenzívebben is túrázni. Eddig is szerettem és szerintem ez ezután se fog változni, hiszen gyönyörű helyeken járunk minden egyes alkalommal, de a teljesítménytúrák merőben eltérnek az eddigi szokásaimtól ezen a téren. Kezdjük a legelején: Gyerekkoromban (bár most se mondanám magam igazán felnőttnek) sokat jártunk a hegyekben osztálykirándulások, családi kirándulások és egyéb baráti találkák alkalmával. Velük általában kisebb köröket mentünk, lassabb tempóban sok-sok megállással, fotózkodással, lazán, kötetlenül. Azonban pár éve valahogy kikoptak az életemből ezek a fajta túrák is. Kevesebbet találkozunk sajnos a régi túrás csapattal, és már nincsenek az életemben osztálykirándulások, táborok, erdei iskolák. De ez most megváltozott!
Nézzük mi is az a teljesítménytúra! Olyan szervezett túrákra kell gondolni, melyek során egy adott távot, megadott útvonalon egy bizonyos idő alatt kell teljesíteni. Út közben bizonyos időközönként ellenőrző pontokkal találkozik az ember, amiken pecséteket, kódokat, egyszerű feladványok megfejtéseit kell gyűjtögetni a rajtnál kapott úgy nevezett “itineren”, mely térképként, túraútvonal leírásként és feladatlapként is funkcionál. Túrától függően az egyes pontokban frissítők, vagy hideg élelem várja a kirándulókat. És hogy miért is érdemes teljesíteni? A célban oklevél, kitűző és többnyire valami finomság (csoki, müzli, gyümölcs) is várja az érkezőket. Emellett csodás helyekre szoktak vinni az útvonalak és nem ritkán vadakat – őzeket, szarvasokat – is láthat az ember. Ezért az élményért igazán ajánlom mindenkinek!
A teljesítménytúrák során most újra élvezhetem a természetet, gyönyörködhetek a tájban, és olyan emberekkel lehetek, akikkel jól érzem magam, miközben feszegetem a saját határaim. Az elmúlt 5 túra alkalmával 121,19 km-t gyalogoltam le, összesen 5455 méternyi szintet másztam meg (csak felfelé), és 5 tájegységen jártam. A kihívások ellenére egyiket se bántam meg, sőt már várom a következőt! Most a tegnapi 32,2 km fáradalmait próbálom kiheverni az egyetem padjaiban és csak remélem, hogy holnap is lábra fogok tudni állni, nem kap el az izomláz.
Most pedig szeretném képekben is megmutatni nektek mi az, amiért érdemes belevágni!
Ha kedvet kaptál túrázni, innen mindig kedvedre válogathatsz: TTT
Ha pedig számon is tartanád, milyen túrákon vettél részt, ajánlom figyelmedbe a Túrafüggők oldalát!
Esetleg kedvet kaptál a mozgáshoz, de nem igazán ezt keresed? Olvasd el régebbi cikkeimet, melyekben az edzőtermi edzésről és a szabadtéri edzésről írok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: