Igen, feminista háziasszony lettem. Hogy ez mit is takar? Nem tudom. Egyszerűen a csapból is az folyik, hogy a feminizmus így a feminizmus úgy, Emma Watson ezt csinálta, meg azt mondta… De hogy miért van ennek ekkora visszhangja azt kezdem úgy érezni, hogy egyedüli nőként a Földön én vagyok csak, aki nem érti. (Szívesen elolvasnám a ti véleményeteket is kommentben!) Úgyhogy végeztem egy kis Google kutatást, és felhajtottam egy rakás cikket a témában miközben mos a gép és rotyog a fazékban a krumplis tészta.
Úgy gondolom az emberiség alapvető fogalmi zavarokkal küszködik. – Elég erős kijelentés, nem igaz? – De mégis hogy lehet az, hogy egyes “okos” oldalak szerint a feminizmus olyan politikai eszme, melynek középpontjában a női egyenjogúság ideálja áll, míg más források mozgalomnak vélik, ezzel szemben egyesek pedig egyszerűen egy “életstílus“-ként definiálják? Mi az, ami annyira megfoghatatlan, hogy már a fogalmi meghatározásaiban is olyan szintű különbségek vannak, ami miatt szinte lehetetlenség beazonosítani, hogy mégis mi az, amiről beszélünk?
Oké, értem én, hogy a 17-19. századig bezárólag ennek a szónak, hogy feminizmus, ereje volt. Reményt adott a nőknek, hogy ne kelljen akaratukon kívül házasodniuk, dolgozhassanak, tanulhassanak. De könyörgöm, mára már 2017-et írunk. Itt már szó sincs ilyesmiről. Igen, még mindig lenne hova fejlődjünk, hogy valami nagyon triviális dolgot mondjak, bérek tekintetében. De ne feledkezzünk el róla, hogy mára már nagyon sok az egyedülálló apuka, vagy a “hivatásos apuka”, akik képesek voltak feladni a karrierjüket a gyermekeik, vagy pont a feleségük kedvéért.
Vannak azonban, akik szerint a feminizmus szó mára már elavult, hiszen bizonyos megfogalmazások szerint valójában egy olyan társadalmi program, amely minden fajta elnyomást és azok összes megnyilvánulási formáját elítéli, miközben nem csak a nemi esélyegyenlőséget, hanem az etnikai hovatartozás elfogadását, a toleranciát, a demokráciát, és az egyenlőséget, mint alapértékeket hirdeti. A feminizmusra pedig ráragadt a sztereotípia, miszerint az ilyen elveket vallók férfigyűlölők, és anyaság-ellenesek. Hogy ez valóban így van-e azt nem tudom. Hogy őszinte legyek ha azt a szót hallom, hogy feminizmus, nekem a szőr az égnek áll a hátamon, pedig nincs is rajta. (Szóval képzelhetitek milyen állapotba kerülök épp a saját irományomtól…) Nem hiszem, hogy azért mert valami negatív dologként értelmezném, inkább csak unom. Egyszerűen unom, hogy a tv, az internet, az újságok, de még a Youtube is ettől hangos. Most pedig, hogy újabban az egyetem mellett “háziasszonyosdit” játszom – mosok, főzök, takarítok – megtudtam, hogy én is feministának számítok, ugyanis szembe jött velem a La Femme magazin egyik régi cikke, miszerint: “Van munkád, jogosítványod, netán saját kocsid és egyedül intézheted banki ügyeidet? Felháborodnál, ha holnaptól mindez nem állna rendelkezésedre, csak azért, mert nő vagy? Nos, akkor téged is nagy valószínűséggel fenyeget a feminizmus veszélye.” Szóval egy szó mint száz, feminista háziasszony lettem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: