“Balatonnál sej, haj, de jó…” Azt hiszem nem csak én várom már piszok mód a nyarat. Míg a hőmérséklet egyre nő, és kezdjük magunk mögött hagyni a téli depressziót is, jut idő bőven tervezgetni, mihez is kezdjünk a nyáron. Hát nem tudom ki mennyire jutott, nálunk már kész egy komplett bakancslista, ami lehet az idén nem is fog teljesen beleférni, de hát hagyni kell valamit a következő évre is. Egy dolog azonban valahogy minden évben felkerül arra a bizonyos listára, és ez nem más, mint a Balaton. Ez alól az idei se kivétel, ugyanis amint szert teszünk végre egy motorra, biztosan körbe fogjuk furikázni a magyar tengert, ki nem hagyva Tihanyt, Zamárdit, Siófokot, Keszthelyt, és a többi csodálatos part menti városkát… És mint azt a címmel ígértem, itt bizony pár Balatoni emlékemet szeretném megosztani veletek, amivel remélem segítek rámutatni, miért is olyan nagyszerű a Balaton.
Kezdjük először is azzal, hogy miért is imádjuk úgy hazánk legnagyobb tavát!
- Közel van. Azt hiszem ezt nem kell túlcifrázni. Az ember Magyarország bármelyik pontján éljen is, pár óra furikázással könnyen elérheti a “Balcsit”.
- Szinte bárhol lehet csobbanni! Teljesen mindegy melyik parton, az északin, vagy a délin, fürdési lehetőségben nincs hiány. Ha szabad, ha fizetős, mindenki megtalálja az igényeinek legmegfelelőbb strandot, még a kutyások is! Igen, a kutyusokra is gondoltak, úgyhogy a tavalyi szezonban megnyílt Fonyódon az első ingyenes, hivatalos kutyás strand!
- Habár nyilván valóan a nyár a fő szezon a Balaton partján, – ilyenkor tömve vannak a hotelek, a partok, – járjunk mégis az év bármelyik szakában, mindig találunk magunknak elfoglaltságot. Csak, hogy párat említsek: télen korcsolyázhatunk a befagyott tó jegén, ősszel kirándulhatunk a Balaton-felvidék mesés tájain, tavasszal pedig biciklizhetünk a tó körül a friss levegőn. De ami a legfontosabb, életre szóló élményeket szerezhetünk.
Élményekben én se vagyok híján, így nem is tudom hol kezdjem a mesélést. Amióta az eszemet tudom, az emlékeim között minden évről szerepel 1-1 balatoni kiruccanás története. Talán a számomra legmeghatározóbb hely a Balatonnál Balatonberény. Életem első 10 évében ugyanis szinte minden évben megfordultunk a céges üdülőben. Emlékszem a házakat belengő – számomra – illatra, a stéget körülölelő nádas zajára, a hullámzó víz hangjára, ahogy a stégnek csapkodja a kikötött két öreg csónakot, valamint a békák és tücskök kánonára, ami jellemezte az éjszakákat.
Az üdülőváros a Balaton legnyugatibb pontján, vagy ahogy az ottaniak nevezik a “Balaton Zöld Sarkán” helyezkedik el, a Balaton egyik legidősebb településén, ugyanis Balatonberény nagyjából 6.500 éves múlttal rendelkezik. Mégis az élet fele olyan pezsgő itt, mint Siófokon, vagy az északi parton. A városka nyugodt, csöndes és amennyire emlékszem nem is túl nagy. Ugyanakkor könnyen elérhető innen a Kis-Balaton, a nyüzsgő nagyobb városok, mint Keszthely, Hévíz, Kehidakustány, vagy Zalakaros, ahol akár a helyi élménystrandokat és termál fürdőket is ki lehet próbálni. A város tökéletes az aktív és passzív pihenést kedvelők számára is, hiszen rengeteg lehetőség van biciklizni, kajakozni, kenuzni, vízibiciklizni vagy vitorlázni, de a környéken több lehetőség is van kirándulni, múzeumlátogatást tenni és szórakozóhelyek is várják a bulizni vágyókat. De nézzük mi is az, amiért én igazán szerettem az itt töltött nyarakat!
Ami ha Berényre gondolok, az először az eszembe jut, az a céges üdülő büféje és a rózsaszín-fehér csíkos bálna fagyi. Nem tudom a ’90-es évek szülöttjei mennyire emlékeznem még erre a falatka epres-vaníliás mennyországra, de nekem még mindig összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Nap hosszat tudtam volna enni, de persze nálunk sincs kolbászból a kerítés, így be kellett érnem napi 1-gyel. Bár szerettem a büfét, amiért tele volt finomságokkal, chips, üdítők, na meg a bálna fagyi, és Zsuzsa néni mindig szeretettel várt, de ennél mégis sokkal nagyobb szám volt, mikor az előtte kialakított tűzrakóhelyeknél bográcsoztunk, grilleztünk édesapám munkatársainak családjaival együtt. A tűzön főtt ételek tipikus füstös íze, a parázsló fa illata, és az ilyen események csapatkovácsoló ereje azt hiszem mindenki számára ismerős. Persze gyerekként egészen máshogy éli meg mindenki, hiszen ekkor még sokkal inkább van szó arról, hogy szabadon futkorászhattunk a természetben, és végre nem kellett korán lefeküdni. Általában az ismerős gyerekekkel összeverődtünk, átjárkáltunk egymáshoz az üdülőn belül, gyíkokat, békákat fogtunk, sünit kerestünk, vízipisztoly csatáztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, de egy pillanatig nem unatkoztunk, pedig akkor még nem volt ennyi technikai kütyü. – Mondom ezt én, a nagy öreg… – Bár egy informatikus gyerekeként az ember (pláne, ha a kollégák is fejlesztők) óhatatlanul is belekeveredik a technikai vívmányok körébe még egy-egy nyaralás idején is, valahogy egyáltalán nem rémlik, hogy bármi ilyennel töltöttük volna az időt. Az össznépi mártózásokra és a szeles esti időkben a hullámvadászatokra viszont épp úgy emlékszem, mint az esti sétákra és vidámparkozásokra. Mert igen, Balatonberényben még vidámpark is van nyáron, vagy legalábbis volt. Sajnos évek óta nem sikerült eljussak oda, de a bakancslistám élén szerepel, hogy visszalátogassak a régi üdülőbe!
És hogy mit adtak nekem ezek a nyarak? Sok-sok élményt, itt tanultam meg biciklizni, görkorcsolyázni, és van egy éjszakai séta, amit sose fogok elfelejteni. 5 éves voltam és épp egy “átbulizott” este után hazafelé tartottunk, mikor is én annyira elfáradtam, hogy apu az ölében vitt engem vissza az apartmanunkhoz. Mielőtt elaludtam volna, felnéztem az égre és egy hullócsillagot láttam, amitől azt kívántam “Bárcsak lenne egy kistesóm”. A következő év októberében megszületett a kishúgom. Kell ennél több bizonyíték rá, hogy a Balaton egy varázslatos hely?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: